Tavaly December elejen kezdtem el itt dolgozni, a nagy unnepeki hajtas elott. Nekem mondjuk 
Kicsit erdekes volt “megint” uj helyen kezdeni, de az evek soran rajottem, hogy a pincer-szakma is olyan, mint a bicajozas: csakis egyszer kell megtanulni. Az, hogy mas helyre megyunk dolgozni, ne zavarjon ossze: a menu gyakorlatilag mindenhol ugyanaz, az alapanyagok szinten. A felszolgalas metodusa is tobbe-kevesbe, ezt az elso otpercben fel is tudjuk merni.
Itt nincs bus-stuff, tehat a pincer feladata az “uzlet lebonyolitasa” a vendeg belepesotl a tavozasaig. Ebbe beleertendo a menu es a viz kivitele az asztalhoz – mar hacsak Ana eppen nem figyel … mondjuk vanolyan, amikor figyel es o viszi ki a menut, ami elvileg az o “munkakorebe” tartozna -, a rendeles felvetele, etel kiszolgalasa, asztal letakaritasa, es idokozben felmerult extrak teljesitese, mint pl: tobb szalveta (ez altalaban mindig, mar azonsem csodalkoznek, ha a vendeg arra kerne meg, hogy vigyemmar el ugyan a kezeit a mosdoba es mosssam meg oket), az asztalon elhelyezett sweet’n’low helyett masfele edesitoszer kivitele, esugye a kave ujrotoltese etc.
Ez az utobbi mondat hosszura sikeredett ugyan de valahogy megsem tukrozi huen a feladatok sokasagat.
Amugy igazabol jo logikaval es memoriaval kell rendelkezni ahhoz, hogy megtalaljuk a megfelelo utemet, es ezaltal zokkenomentesen vezenyeljuk le a muszakot. Persze mindenfele logika es eszszeruseg ellenere jonnek kozbe olyan dolgok, amik a jozan eszunkbol is kibillentenek, nemmeghogy a ritmusbol. De errol (is) kesobb.
Hetfoi napon kezdtem, reggel 6-tol delutan haromig kellett dolgoznom.
En a placcot vittem, a manager – Hillario, ezekutan legyen H -, a pultban dolgozott. Ezigy teljesen renben is volt, gondoltam, ot oraberben fizetik amugyis. De nem, mert amikor latta, hogy a borravalot a zsebembe teszem, felvilagositott, hogy delig “pool”-bol dolgozunk – ez az, amikor egy piros vodorbe mennek a zold dollarok, es az pedig idovel ketfele osztodik -, majd deltol haromig mindkettonknek lesz szeksonje.
Ok, whatever, csak fizetni tudjam az alberletet!
Elvoltam foglalva a vendegek kiszolgalasaval, esmivel Ana szabadnapos volt eppen, ezert
Viszonylag gyorsan eltelt a delelott, inkabb csak azon paraztam, hogy masnap is kell-e majd jonnom. A vendegekre nem figyeltem, vagyis csakis azokra figyeltem, de e par ora alatt semmi kulonos nem” boritott ki” a rutinbol.
Aztan delelott 11-kor jott Carlos.
Azert 11-re, mert nekem 11-tol 11:30-ig van ebedszunetem a kolleganak pedig (H) 11:30-tol delig. Deltol pedig tenyleg kell harom ember a biznic zokkenomentes bonyolitasahoz.
Szoval Carlos. Probalok megvalosaghubb lenni annal, mintamennyiremar. Otvenes eveinek elejen jaro pasi, oszulo hajjal, es valami isszonyu rosszindulatu arccal. Aszondjak, az arcon latszik az ember jelleme, de azert en adtam neki kreditet: hatha nem is annyira borzaszto ez az ember, mint amennyire az egesz lenyebol sut. Mondjuk csak a teremszet gonosz trefaja ul az arcan. Persze megint nem csalodtam elso megerzesemben: ez az ember velejeig sunyi. Demeg annal is azabb.
Ott teblabolt a pult mogott, enpedig lattam, hogy elfogyott a kave csinalni kell. Nemkertem meg ra, holott az o feladata lett volna, hanem szepen odatettem a kavet – amerikai kavet a nagyipari kavefozoben -, es azt figyeltem, ahogy argus szemekkel figyel, hatha elbaszom. Hatha annyira tapasztalatlan vagyok, hogy meg eletemben nem is lattam ilyen kavefozot. Ekkor mar ereztem, hogy a vetelytarsat latja bennem. Mondtak, hogy o alig egypar honapja dolgozik ott – igyhat ez a megerzesem teljesen helytallo volt. Elso blikkre frocsogott a pasi a gyulolettol iranyomban. Emlekszem, volt vagy negy asztalom hatul, mindenki kert mindent egyszerre es azonnal, nekem meg az egyik vendeg kreditkartyajarol kellett levennem a szamla vegosszeget, de mivel o volt a pultos – egyben penztaros -, gondoltam egyet, esamig feltoltottem a kaveskancsot, odaadtam neki, hogy csinalja meg o. Kerdese erre: “Mivan? Nem tudod, hogykell?”
Elso gondolatom az volt, hogy lerantom a nadragjat, es a seggen huzom le a kartyat, de visszafogtam magam – visszafogni magam akkormeg igazan tudtam -, es megcsinaltam en. Ertekes perceket, ezzel dollarokat veszitve a turelmetlen vendegektol.
Kicsit fott is a fejem, meghat nem ertettem a hozzaallast.
De ezugye az elso napvolt, gondoltam majd lesz ez jobbis talan.
Hehe. Ettol csakis sokkaljobblett. Egyik nap muszak vegen a ketchup-oket toltottem fel, esmivel muszak vege volt – unnepek elotti hajtas -, televolt a zseben egydollarosokkal. Ebbol egy kiesett a zsebembol, le foldre – hova mashova? -, es a szemem sarkabol lattam, hogy jon felem. Amint elment mellettem, erdekesen kezdte huzni az egyik labat. Ralepett az egydollarosra, es megrobalta elhuzni olyan helyre, ahol ugy veheti fel, hogy nelassa senki MEKKORA EGY SUNYI FUCK. En nem vettem eszre a penzhianyt, csak a furcsa labhuzast, essakor leesett mitcsinal eppen. A szemeibe neztem, es ennyit mondtam: “esetlegha nemharagszol … felvennem a penzemet, amire veletlenul raleptel…”
Latni kellett volna a fejet. Innentol kezdve megjobban gyulolt, mar ha ez egyaltalan lehetseges.
Mivel encsak egy honapra voltam ide betervezve, nem akartam senkirol senkinek beszelni, meg ugy egyebkentsem akarok senkirol a hatamogott semmit, meg elotte sem, a small-talk amugyiscsak energiat vesz el, amiert senki nem fizet. Mar ha azt nem a vendeggel teszed. De azert ovatosan megkerdeztem H-tol, hogy,
O erre – a legnagyobb meglepetesemre – ezt valaszolta: “Carlossal semmi nincs renben. Enmeg eletemben nem lattam olyan embert, aki nemcsakhogy masokat utal, demeg onmagatis, hatartalanul.” Tudtam, hogy o latja mizajlik, de kisse meglepett, hogy ennyire nyiltan beszel velem a temarol. Kesobb persze sokminden meglepett annak ellenere is, hogy annyira nemkelle marhogy meglepjenek dolgok.
Mertugye erdekes, hogy eppen a manager beszel egy kollegarol “lenezoen”. Ez nem “professzionalis”. Itt igen. Esmeg sokminden mas is.
Szoval valamennyire megnyugodtam, hogy az egesz Carlos-osszeeskuves-elmelet nem az en paranoiam, hanem egy koztudott dolog.
Hogy hogyan is vegzodott az egesz? Na itt azert mar bejon a kepbe a fonokom – vagyis fonokeim.
Ana, es Pia. Ana az idosebbik, vagyishogy a Pia anyukaja.
Ana heti hatnapot dolgozik az etteremben kpenztaroskent - mimaskent – es hivatalos “ballbuster”kent. Vagyis fonok. Viszont az “igazi” fonok a lanya, aki naponta bejon kabe ketorara, elintezi a pairugyeket, es megy a dolgara.
A tortenet erthetosegehez tartozik, hogy ok a nyarat egeszen szeptember kozpeig Gorogorszagban toltik – Ana ugyan nemet, de nehai ferje Gorog -, a “maradek” csaladnal. Szoval Carlost valamikor juliusban vettek fel dolgozni, es H inpotenciaja miatt egeszen kihuzta addig, amig a fonokok visszanem jottek. Ana kinem allhatta Carlost, ez siman lejott. Egyszer ennyit mondott rola: “He is a phony. Thru and thru.”
De nem rugta ki szeptember kozepetol, mert joszive van – az en idoskori kiadasom, hehe -, es ois kreditet adott neki, hogymajdcsak jobblesz. Denemlesz az.
Es nemis lett …
