Persze az egeszben megviccesebb az, ahogy Teresa meselte el az esetet - a lengyel csaj akirol irtam mar -, tort angolsaggal es heves gesztusokkal.
“Bazzeg, valamelyik nap eszem a levest, mertugye ebedszunetem volt, a mellettem levo asztalhoz leul az a faszi egy buttiful fekete novel. Tudod, az a szakallas!” – mutogatja nagy hevvel.
“Nem, nem tudom. Melyik?”
“Dehogynem tudod! A Professzor, aki mindig mas csajjal jon!”
“Jaja. Oke. Mitortent?”
“Ez a hulye pina – utalva Ramona-ra – megy felvenni a rendelest, en meg eszem a levest, nem is nagyon figyeltem. Aszt’ amikor kiszolgalta a kajat, hallom, hogy megkerdezi a faszit: ES A MASIK HOLGY HOGY VAN? Majdnem kijott az orromon a leves a rohogestol!”
…
dobbenet az arcomon: “you fucking kidding me”
“Nem! Tenyleg igy volt! A feka csaj feje eltorzult, aszt’ kiviharzott!”
“A, en ezt nem hiszem. Ennyire ostoba nem lehet valaki!”
Persze elhittem. Ramona egy seggfej.
“A Professzor annyira duhos volt, hogy remegett, aszt’ ordibalva hivta a tulajt!”
“Es … ?”
“Jott George, o meg csak kiabalt, hogy o ide jar mar tobb mint husz eve, es ennyire hulye pincerrel meg nem talalkozott itt, es hogy kulonben is, az o feladata az, hogy kiszolgalja, es KURVARA KIBASZOTTUL semmi koze nincs a maganeletehez! Aszt’ fogta a penzt, ledobta a foldre, es kiabalt, hogy en ide tobbet be nem teszem a labam!”
Nem jutottam szohoz.
“Aszt’ szegeny ment keresni a csajt. Lattam az ablakbol, hogy keresi! Mondom, do blakk ledi vaz buttifull!”
De Ramona nem “csak” ezert lett kirugva. Par nappal ezutan a fonok lanyaval dolgozott a placcon, aki odament hozza, es kedvesen megdicserte a fulbevalojat, majd megkerdezte, hol vette. Ramona felvallrol ezt felelte: “You wouldn’t wear them. They are too cheap.”
Fultanuja voltam annak a telefonbeszelgetes egyik vegenek, amikor Billy kirugta. Azzal az indokkal, hogy “I’m sorry, Hon. We can’t accommodate your schedule anymore.”
Buckle up! This is NY! There is all kind of crazy people out here!