HTML

sörrevaló

Bevezetes a NY-i diner-ek vilagaba kis online pincer-treninggel megugye a napi esemenyekkel.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Címkék

arak (4) ass (1) astoria (1) bastard (1) bitch (2) biznic (3) borravalo (8) bronx (1) buckle up (1) bunteto (2) comics (1) csekk (1) dessert (1) diner (5) diner klasszikus (2) dolgozni (5) dollar (3) egg cream (1) euro diner (3) faszsag (2) feka (2) finom (1) fonok (7) forro (1) fulig jimmy (1) george (2) gorog (6) gyros (1) hamburger (1) hd tv (1) hulye (1) hülye (1) illegalis (1) indiai (1) inn (1) ir (1) izulet (1) javier (1) jello (1) jo kaja (1) kenyerrevalo (1) klasszikus diner (1) klasszikus diner kaja (2) kocsog (1) kulalak (2) latino (4) lic (2) majonez (1) manhattan (1) maria (2) melo (1) merikano (1) muffin (1) munka (1) old school (1) orvos (1) pancakes (1) pecan pie (1) penztaros (4) pez (4) pincer (5) pincér (1) pizza (1) reggeli (1) rice pudding (1) salad special (1) salata (1) sexual harrasment (1) shake (1) siker (1) silver comics (1) spanyol (2) stadium (1) stop (1) subliminal (1) sultkrumpli (1) sunyi fuck (2) szemét (2) sziv (1) szocialis (1) szopjunk (2) taho (1) talpalas (3) teresa (3) tip (1) torkonszurni (1) veletlen (1) vendeg (5) waffle (1) waiting (1) yankees (1) zilplato (2)

befagyott terkep

Stex and the City – avagy vmibol megis kellene elni

2007.03.15. 04:58 :: plazmasas

A kovetkezo bejegyzes inkabb szemelyes, bar kotodik az ettermekhez rendesen. Kaja ugyan nincs benne, de akkoriban etvagyam sem volt ... igyekszem nem irni sok ilyet a kovetkezokben.

...

Az az igazsag, hogy nem hiszek a “boldogsag”-ban, mega “megelegedettseg”-ben. Emberbol vagyunk, tokjo, vannak celjaink – es amint elertuk oket, szinte maris tovabb szeretnenk lepni. Igen, nyilvan ateljuk azokat a perceket amik jajjdejok – atvesszuk a diplomankat, orulunk az eloleptetesnek, esatobbi.

Mondom, emberek vagyunk: okes, ez megvolt, haladjunk tovabb.

Enis ugyereztem egy ev elteltevel hogy, megtanultam mar mindent amit az etteremrol tudni kell - megugy mellesleg annakidejen keletkezett egy lyuk a penztarcamon, ugyhogy amit beleraktam, az kiis esett az aljan. Szoval gondolkodoba estem es arra az elhatarozasra jutottam, hogy fizetes-emelest kerek. Nyilvan tisztaban voltam azzal, hogy fonokomet patthelyzet ele allithatom, ugyanis nem konnyu olyan munkaerot talalni, aki heti 55 orat ledolgozik bagoert, esmeg megbizhato is.

Felrehivtam, beszelgettunk, es siman nemet mondott. Tudtam persze, hogy az uzlet nem megy valami jol, de nekem lepnem kellett. Adtam neki kethet gondolkozasi idot, majd koccoltam …

Nyilvan kockazatos elindulni a vakvilagban 0 dollarral a zsebunkben, de en annyira biztam magamban, hogycsakna. Szoval leptem, leadtam az etterem-kulcsot, es ott alltam munka nelkul. Erdemes megemliteni, hogyan is teltek ezek a napok:

Elso nap: fetrenges az agyban, orules a semmittevesnek. Kellemes izgalom az elkovetkezo napokat illetoen, esugye a masodik nap tervezese: reggel 7:30-kor keles, ugynokseghez menes, aztan takaritani a masik munkahelyemen. Ezis pez, $50.
Kozben gondolkozas - ket hulye film es elbobiskolas kozott - , milyen lesz az elet nelkulem a volt munkahelyemen. 
Az egesznapi fetrenges es neha szunyokalas kisidiokre ahhoz vezetett, hogy hajnali negyig nem tudtam eleludni. Nemis. Felotig.

Masodik nap: hajnal negy mar a masodik nap, ugyhogy akkor eldontottem, hogy maradok otthon. Meg tudtam magyarazni: a szobamra ugyanis rafert egy takaritas, megugye a mosas, es a fozeses elore vagy ket napra.
Szoval imigyen megmagyarazva magamnak otthonmaradasom okat, megcsak lelkiismeretfurdalasom sem volt. Persze szepen mindent megcsinaltam, este hatkor megneztem egy filmet amin annakelotte elbobiskoltam, igyhat a keso delutani alvas egyhez vezetett: hajnali otig nem tudtam elaludni.
AAAAARRRRRRRRRGGGGGGGHHHHHHHHHHHHHH!!!!!!!!!!!!

A volt fonok hivott meg elozo delutan, hogy talaltam-e munkat, mer'ugye, mondom nem, de jol vagyok.
Persze siman lejott, hogy azt akarja: menjek vissza, persze tobbet nem fizetne.
LOFASZT A SEGGEBE.

Harmadik nap:  igaz, hogy az ejjel szinte alig aludtam valamit, ennek ellenere felkeltem idoben, es megcsak nem is voltam annyira faradt. Mer' nem ... Elmentem a messzire takaritani, majd delutan az ugynoksegre.
Az ugynok remesen sokat beszel, nem egy bizalomgerjeszto alak.
De azert adott nekem egy etterem cimet, mondta, hogy menjek masnap reggel tizkor, keressem Mr, Gerogio-t.

Hazafele mar elkezdtem parazni, mire hazaertem, mar remegtem. Feher ingem vasalasa kozben megmar azon gondolkoztam, hogy valahogy kihuzom en azt a lofaszt a volt fonokom seggebol es meg is csokolom, csak vegyen vissza. Akar kevesebb pezert is ...

Mellesleg utana neztem a helynek az inerneten, es talaltam egy ilyen jellemzest az etteremrol. Szorol-szora idezem. Masolom.

"Posted by Business Woman on
09/15/2004
Typical and unpleasant
I've to Georgio's Country Grill a couple of times, but don't (and won't!) go there anymore. The food is not bad, though one and the same dish was differently made all the three times I've been there. The owner is not a pleasant person, and It feel like a lot of pressure just flying around in the air. I do understand that food businesses are really competitive, but, to my MBA's opinion, the customers should not feel it, or, moreover, experience any scenes between the owner and the employees concerning profit, serivice, food or overall personal goals of the owner. Between Georgio's and a Diner, I choose Diner.

--------------------------------------------------------------------------------

Posted by Anonymous on
08/23/2004
Certainly not my favourite!!!
May be food is not that bad, depending on a current kitchen team, members of which are constantly changing, but the whole place is full of bad atmosphere. The owner is not a nice person, and it seems that he treats his employees very badly, you can see that both by his attitude and by constantly changing staff. I feel good eating somewhere where the atmosphere is nice, and owners don't come up to you with dollar signs in their eyes!"

Ami ugye annyit jelent, hogy a fonok egy segglyuk, rugdossa a melosokat, pezehes gyuloletes ficko ... (persze annyi azert lejott, hogy talan ezt a kettot EGY olyan szemely irhatta, aki esetleg pincerkent dolgozott ott vmikor es sulyosan kibaszva erezte magat.
Brrrrrr.

Mar tul voltam nemi magamele nezesen, es erre jutottam: ez az egesz csak egy vicc, ugy megyek oda, hogy tenyleg ugyis mindegy. Majd figyelem a reakciokat - az uj kollegak stiroleset, a fonok alvigyorat es ilyenek.
Tapasztalok.
Ha ugyerzem, a fonok ugyerzi, ez nem nekem valo, majd tapintatosan aszondom neki: ugyerzem, ez a hely nem nekem valo. Nekem megfelel egy pici "uvegtigris-tipusu" bufe akar egy benzinkutnal, amerre sosem jar vevo, merten ugysem vagyok alkalmas kiszolgalasra.
Ilyesmi.
Es meg en fogok mosolyogva, felemelt fejjel tavozni: hogy igen. En annyira ugyes es okos vagyok, hogy latom mekkora bena es hulye vagyok. 
 
A harmadik napi elalvas sem nagyon ment, de persze sikerult. Hal' Istennek nem vagyok delfin.

Negyedik nap: nagyon nehez volt kimaszni az agybol, nem akartam, jajjdenagyonnem. A fekete nadrag es melleny meg a feher ing kikeszitve, csak bele kell ugrani, aztan indulhat is a nap. 10 orara a megadott helyen voltam. Odafele feltem, aztan amikor leszalltam a metrorol mar rendesen rettegtem.
Kell ez nekem?
Aha, kell.
Majdnem el is tevedtem. De nem, inkabb dohanyoztam helyette. Az etterem a sarkon van. Bementem ...
Hat mitis mondhatnek. Akkora kabe, mint az otthoni kisszobam. Zsufolt, - talan ezert tunt tul zsufoltnak -, a konyha es az egesz mindendeminden egy legterben. Meg a fonok is.
A fonok fia udvozolt, majd megkert, varjak egy kicsit.
Ott alltam - KITERJEDTEM -, es azon gondolkoztam: bazzeg, ha enitt megfordulok, harom asztalt siman felboritok.
Egy kicsi, filigran lany lavirozott az asztalok kozott, ez neki valo. Volt vagy 120 cm magas, megugy 25 kilo.
Jajjdekibaszottul kenyelmetlenul erztem magam varakozas kozben. Olyan volt az egesz, mintha csak a helyet foglaltam volna.
De en nem akarok itt helyet foglalni, kerem ...
Aztan jott a srac, mondja menjek le a pincebe, tegyem le a cuccomat, es kezdodhet a trening.
En csak ott alltam tovabb, es ennyit mondtam: bocs, inkabb nem egetnem magam. Kozben azt gondoltam, a pince talan megkissebb, talan a kabatom sem fer bele.
Aztan csakugy kisetaltam. Amikor kivul voltam, fellelegeztem a nap nemsutotte felhokarcolok koze beszoritott szuk - tagas - utcakon ... Na ezen is tul vagyok.
Gondoltam, gyorsan elmegyek az ugynoksegre, es en jelentem be: nem vallaltam a munkat. Azt azert nem gondoltam, hogy gyorsabb leszek, mint egy telefonhivas az etterembol, de az voltam. Kozben jol eltevedtem egy kicsit megint, de aztan ott uldogeltem az ugynoknel sokaig. Olyan egy orat. Mert ha jon egy telefonhivas, menni kell.
En csendesen abban remenykedtem - ures zsebbel -, hogy nem jon az a telefonhivas.
Mondtam az ugynoknek kabe ezerszer, hogy en nem akarok a City-ben munkat, nekem adjon egy csendes helyet Queens-ben.
De csak azt hajtogatta, hogy Manhattanban lehet sok pezt csinalni.
En meg csak ultem, es azon gondolkoztam, hogy tenyleg akarom-e en ezt?
A varosban rosszul erzem magam, rengeteg ember, egy volt panikbetegnek ez nem valo.
Es csak ultem, es gondolkoztam.
Itt vagyok ebben a varosban, gyakorlatilag teljesen egyedul ... mivan, ha a dolgok nem ugy jonnek ossze? Mi van, ha ... meg amugyis, a regi helyemen az emberek ... mert ok emberek, baratok, veluk toltottem itteni eletem eddigi felet.
A szakacs, a mosogato-srac ...
Az uj helyen senkit nem fogok ismerni.
...
Aztan idovel mondtam az ugynoknek, hogy en inkabb lepnek.
Mondta, ok, majd menjek hetfon, meg o amugy is hiv, ha lesz valami.
Hazafele - egykis kiterovel - utbaesik a regi helyem, gondoltam megallok egy kavera.
Amint beleptem, kellemes erzes jart at ... olyan volt, mint hazamenni.
Leultem a pultnal, a fonoknek volt dolga, persze ezerrel beszelni akart velem, mondtam neki: csinald a dolgodat, majd beszelunk.
Kozben ujsagot olvastam.
Aztan ugy dontottem, maradok.
Sokaig maradok.
...
Amikor elment az emertomeg, kerdeztem a fonokot - tudvan, hogy mar harom napja ott van folyamatosan, es hogy probal talani valakit helyettem -, hogy keres-e valakit helyettem?
Mondta, igen.
Mondom en itt vagyok.
Az etterem-kulcs az asztalon volt semmi pillanat alatt, enmeg szepen vissza az uj-regi munkamban.

Semmi nem hasonlithato az erzeshez. Eddig olyan volt, mintha ... hogyismondjam. A macskat ugy orvendezteted meg, ha felkapod a farkanal fogva, es meporgeted a fejed felett. Az milyen kurvajo neki, amikor leteszed!
En is igy voltam vele.


Vegre letettek.

Nem birtam elviselni a gondolatot ... hogy mashova kell mennem.
Hogy idegenekkel, idegen kornyezetben kell majd lennem.
HOgy nem ismerem a vevoket. Hogy semmit nem ismerek.

Eleg nagy batorsag volt nekem ebbe az orszagba jonni. Ez itt asszem vegetert.
Nincs tobb batorsag, nincs itt a csaladom, nincs senki, akihez odakoltozhentnek ha bajba kerulok.
Bar keveset kerestem, de ezis valami.

Szoval maradtam. Es orultem, hogy meg mindig volt munkam.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://plazmasas.blog.hu/api/trackback/id/tr9746778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Site Meter